„Amikor ketten üldögélnek együtt, és az egyikőjük mesél, a másik pedig hallgatja, már sokkal több minden történik. Ha ez az együtt mesélés szülő és gyerek között zajlik, akkor a szülő elsősorban biztonságot teremt a gyereknek, erősíti a kettejük közötti meghittséget, és mesemondás közben hozzásegíti őt a nyugalomhoz, elvezeti belső középpontjához (miközben ő maga is ott van, ugyanis mesemondás közben is egyensúlyi helyzetben tartózkodik az ember). Minden elmondott és meghallgatott mese a jóravaló képességet táplálja bennünk, és a teremtő képzelet segítségével a természetes erőforrásainkhoz vezet vissza. ‘A történet edzőterem a szívnek, ahol erősödhet az empátia, a kreativitás és a világosság’ – tartja Laura Simms amerikai mesemondó, aki szerint mesét mondani azért is jó, mert a szunnyadó életenergiák felélednek, megerősödnek, működésbe lépnek. A mese képei ugyanis át tudnak hatolni a reménytelenségen és életuntságon, a történetek helyreállítják a belső nyugalmat is.”
Részlet Boldizsár Ildikó Életválságok meséi Mesekalauz Útkeresőknek c. könyvéből
